ABSZTRAKT ABRAK
 

A szavak is absztrakt abrak, persze, de itt vonalak, foltok, mértani és nem-mértani idomok, alakzatok összetartásáról, együtthatásáról beszélek (írok), s ennek a rajzos, kalligrafikus, ecoline-nal készült ráírásos akvarellnek az ürügyén próbálok néhány megérzésemnek hangot adni – tárgyilagosan. A kép az újabb verseimben megjelenített világhoz, egy személy által versben megformált belső világhoz tartozik, és a már korábban kialakított egyedi eszközeimet,  jelzéseimet használja. Nem szabályokhoz alkalmazkodik, de értelmes (és érzelmes) hatásra törekszik – már az is értelmet ad, ha nézője felismeri a képalkotási módot, a gesztust. Ha igen, és ebbe beletartozik az is, hogy a sorozat első darabjában megverseltek-rajzoltak szerint a vidáman ironikus PAJZS-készítés a rossz elleni védekezésre szolgál, s miközben kritikát mond, tevékenysége eredményében is kételkedik – ha ez akár fogalmi konkrétság nélkül, érzés szerint "benne van" a szemlélőben, lehetséges ehhez a képhez kapcsolódni szöveg nélkül is, és a ritmikus, akár táncos hajladozás esetlen humorát, a gyerekrajzhoz hasonló mozgékonyságot érzékelni, tehát ebben is pajzsot látni. Ha nincs semmi előismerete a nézőnek, a kép akkor is életképes talán, humoros (derűs) gyengédsége fölfogható, esetlegessége és kiegyensúlyozottsága a ráírt szavak jelentéseivel elkeveredve kínál kapcsolódást – bizonyára nem mindenkinek.