Pusztába kiáltott szó
 

Egy pusztába kiáltott
szó nekivágott a világnak:
ajtajának, ablakának.
De furcsa ház a szótár,
ravaszabb minden szónál!
A pusztába kiáltott
az ablakon túl
nem talált világot,
nem tudott az ajtón
sehova kilépni,
mellbe lökték
a semmi tollpihéi.
Maradt tehát a puszta.
A szél a szótár lapjait
egykedvűen lapozta.
A pusztába kiáltott
nem lelt semmi résre,
nem volt többé mód
a megmenekülésre,
hazatalálásra.
Álmatlanul, helytelenül
bolyongott az árva…
Egy szó,
Valami i,
valami g,
valami e,
valami kurta kis ige,
valami semmi,
semmi se.