Így udvarol szerelmének (4)
 

én a térde közti lánghoz, meleg bányaéjhez,
sodródtam az összetapadás költészetéhez…
…ez esztétikám és erkölcsöm lényege
ÍGY UDVAROL SZERELMÉNEK (2) – 1978
.

Nevetni mondtad ezt szeretnél
és fő most a fejem – születésnapodra
a versem vicces miként legyen. Szerelmének mint ifjan
a költő úgy udvaroljon így pengetek ama
belső húron s ahogy füllel hallhatatlan dallamát hallgatom
báván szóvá teszem írom nézem a kezem
milyen reménytelen (öreg kéz öreg szavak)
úgy is így is kimondhatatlan csupán próbálható.
Tudom sok volt a szó és végül is hiába mind ormótlan
amit mondtam
okoskodó szürke konfekció ahhoz képest.
Talán a közelítő-zenélő érintések egy-egy töredékem jutott
legtovább a fölfénylő analógiák és a közönséges testiségek
a színre semmi-szín-történések ahogy
magánvalóikat kijátszották.
Volt mire mutatni. Most például az üvegfalnál már hetek
óta virágzó citrusfa kínálja illatát hogy hasonlítsam / mediterrán ábrándjaink hajdani / képzeteihez toldjam / udvarlásom variáció legyen régi dal új hangzatokkal / ámulat. / Nekem mindig is az volt magyarázatok és keringések / mélyén is az. A fölemésztődés vagy / szétdarabolódás közben is ha nyögve-fagyva… –  / nevetésedet ezzel már aligha / bűvölhetem elő. A vén mesterkedő / törekvését tekintsd úgy csinál mintha nem csinálná és / nem is igen is közt lesi szemedben mit beszélt.