Őszi legyet hessegető
 

„Árnyékra nem.” Hallom, forog a lemez,

járatom, üldöz, viszem, hiszem, 
item:

bakancsom való, megbámulom,

tudom, magamból él, hal. Nincs kitalált.

 

Árnyékra nem, ha érted, mit is jelent;

a jelen még semmit. Már hátrál, elszáll,

hajszálnyit se módosul, ha megesett.

Mögötti mind: imént volt vagy száz éve.

 

Árnyékra mégsem, hogyan is tehetném.

Feledném, az is én vagyok; hány személy?

Szerény számítás, ha mondom, rengeteg.

 

Most éppen egy óriást, őszi legyet

hessegető, ülő, szóra szót vető,

kapaszkodó „igen”. De árnyékra nem.