A koránkelő Klee (részletek, áttördelve)
gyerünk gondoltam (Kassákkal) és mentem
akár egy farostlemezbe tört végű ollóval vájt vonal mentén...
Â
a vonal vágtat de Klee most azt mondja állj
én egy ideje túl sok határba ütközöm és a képsÃk
végül is betölthetetlen (de tölti közben)...
Â
leragadtam az R villára festett kastély kertjében
vonalaim a vegyeskereskedés illatain át
visszakanyarodnak a kövesút és vasút origójához
ott hallgatózom a bolyhoshoz közel
ott vagy itt
kopp zörr csossz kopp
sózza be mindenki az orra hegyét
zörr csossz zörr kopp
a teremtés talán nem zárult le még nem ma sem
Â