A koránkelő Klee (részletek, áttördelve)
 

gyerünk gondoltam (Kassákkal) és mentem

akár egy farostlemezbe tört végű ollóval vájt vonal mentén...

 

a vonal vágtat de Klee most azt mondja állj

én egy ideje túl sok határba ütközöm és a képsík

végül is betölthetetlen (de tölti közben)...

 

leragadtam az R villára festett kastély kertjében

vonalaim a vegyeskereskedés illatain át

visszakanyarodnak a kövesút és vasút origójához

ott hallgatózom a bolyhoshoz közel

ott vagy itt

kopp zörr csossz kopp

sózza be mindenki az orra hegyét

zörr csossz zörr kopp

a teremtés talán nem zárult le még nem ma sem


Â