Végremény (részlet)
 

mi ez az új csak mutogat rá az ujj csak hebegünk vágtat

velünk egy képesített gépezet a mindegy mi bármi virtusa

vitustánc már elég a végén a végének is vége

ez is talán a vég reménye vágya                    

 

A Végremény kilencvenkilenc soros vágtatós-bukdácsolós-kapkodós vers, hebegni se rest, és tele konkrét fájdalmakkal és megválaszolhatatlan kérdésekkel – a képtartó farostlemezre olajjal, sok ezüsttel festett képet is ilyen absztrakt-expresszív alakok feszülésének látom, hasonlóan a két előzőhöz, ami a könyvben a Kassákra játszó versemhez, A koránkelő Kleehez került.

 

A '99 naplójegyzetéből: "A Magyar Festők Társasága, azaz Kováts Albert felkérésére lett A koránkelő Klee (a Betű a képen címmel, Klee 120. születésnapjára készülő kiállítás katalógusába), és olyasféle gyönyörűséggel írtam, mintha a Kis-sváb-hegyet járnám, ami az idei esős nyárban buján virul, ahogy még soha, vagy nekem nem volt rá szemem eddig."