Füves hegy odalán vénülő pasas

 

füves hegy oldalán meleg kövön mint ősz végén a gyík

holott tavasz elején

szerelemtől ittasan néz

hunyt szemmel a napba vénülő pasas

és látja

délután van lefelé tart a szekér

kocsisa húzza a gyeplőt hogy a mélybe ne hulljon

lüktet ráncos nyakán az ér

szája vékonyuló partok

rekedt szótöredékek csapódása onnan a gyönyör

hallja

gondolja vak terebély isteni lejtő

s néz hunyt szemmel

szerelmére vár füves hegy oldalán vénülő pasas

 

 

Festettem gyönyörű, puha, vastag, sötétzöld papírra a vénülő pasasról és a hegyoldalról képet, és legfontosabbnak érzékelt darabkáit körültéptem, aztán fölragasztottam tengerfelszínt ábrázoló színes nyomatra, ússzon ott, szóval kollázst csináltam a könyv borítójának belsején meghatározó motívumomról.