A hal tréfája 2
 

 

A hal tréfája kötet borítója úgy dupla, hogy mindkét fül oldalnyi széles és a festett deszkák körbefogják-ússzák, a könyv tele van különféle képzelt és valóságos halazással, oldalain alul Az albán címmel önéletrajzi szálra fűzött publicisztikus esszé-novella fut – a címadó verset másolom ide:

 

Ez a születésnapi hal hatvanas.

Kívül kissé hasa, epés belül enyhén.

Láthatod szavait úszó hólyagként: pukk!

Szájában néma citrom, bolondul nevetgél.


Közben mint haragos hal, pörzsölt állat,

tarka pofákat dróthálóstól ránt a mélybe;

jól van. Amit megtenni maga nem tud,

rábízza vakon e lényre, vigye végbe.


Mikor alszik a ház, a kádban a hal

dalolni kezd, hallja, ez az ő ideje, álma.

Ezüst oldala tüstént kifakad – vörösen – ,

így sír a hal, a horgászt megtréfálja.

 

A hal tréfája átfogó motívum: mikor beleszerettem, a szójátékokhoz kapcsolódó kifejező eszözök sokrétűségét ígérte nekem – ha valakinek Horgas a neve, az eleve beszél; kérdés persze, hogy mit fog ki horgas szavaival, elméjével, képzeletével – milyen horgász az illető, az útjába kerülő adottságokkal mit kezd. A lakásfelújítás melléktermékeként kínálkozott egy ajtónyi bútorlap, expresszív világhalat festettem rá, amelybe belejátszott Günter Grass akkoriban kezembe került regénye is (A hal), és szakmai képzetlenségemben hökkenve érzékeltem, hogy a képméretek szerepe, a képsík betöltésének arányai milyen bonyolultak. Most, a Horgas-orggal halászva, a hangzás-játékon túl (vagy innen) más természetű jelenségekkel, adottságokkal kerülök szembe, még meg sem tudom mondani, mifélékkel - csak keresgélek.