Bámulhatjuk
 

Akárhogy is nézegetem, rakosgatom a képeket és szövegeket, latolgatom az időrendbe állított sorozatok viszonyát, és kérdezgetem magamtól egyik-másik képnél, hogy miért ezt, miért nem a szomszédját, és próbálom elfogadni, hogy a kissé vaktában, de elég nagy mennyiségben (mihez elég?) felrakott, összeválogatott lapok, az időrend mentén kiadnak egy keresztmetszetet. Metaforikus meghatározásként állítom, hogy orgom

szabadkézzel kitépett szövegek és képek mobilja.

Nem egy lehetséges válogatott könyv tehát, nem leltár, nem napló, nem a legkedvesebbnek érzett versek és képek gyűjteménye – de persze egy-egy választásnál ezek a vonzódásaim is közrejátszottak. A "mobil"-ra például úgy akadtam, hogy a meghatározáshoz hajszálgyökereket keresgélve elolvastam a Liget 98-as beszélgetőkönyvéből, a Visszaszámlálásból írásomat, és úgy éreztem, hogy a Festett mobil egész beszédmódjával, szemléletével, a Mándy-mottóval és záró idézettel teljesen ide kapcsolódik, és megpendíti mai világérzésemet – idézem: S közben hallom ám Mándy hajléktalan Mózesének a belső hangját: "Jönnek utánam! Mit akarnak? Partra jutni?" A hallucináció olyan éles, és a hang annyira ismerős, hogy a késő délutáni fényben, mobilom megnyúlt árnyai közül fölugorva áthajlok a korláton, szeretném megpillantani... Sehol semmi. "Csak a levegő. A levegő hullámzása. Az az áttetszően ragyogó, majd váratlanul elhalványuló,  hideg hullámzás."