Az időHALADék tipográfiája a játSZÓtér ötletét követi és néhány szál közvetlenül is kapcsolódik hozzá - itt csak az általam káprázatjátéknak nevezett Egy éj a Cöxponban című írást említem, aminek lapjaiból ennek a sorozatnak a második felét (négy ecoline-al készített akvarellt és egy tépett papundeklire krétával rajzolt képet) összeraktam. A mese kezdete Gulácsy álombéli Nakonxipánjához kapcsolódó képeiből, írásaiból táplálkozik és hangulatilag merít Weöres és Kormos vonatkozó verséből. Ifjúkoromban Egy éj a holdon is túl címmel ezekre a forrásokra támaszkodva írtam rádiós mesejátékot, ami aztán hanglemezen is megjelent, de az alapötlet és a motívumkör fogva tartott: egy szinopszis erejéig opera szövegkönyveként is fölbukkant, majd öregedőben Mesék meséje: Nakonxipán címmel újra kísértett, de belebuktam, és a játSZÓtér egyik versében azt írtam róla: Vacogunk némán nincs és van között / mesék meséje elvetél örök / vágyakozás marad vagy az se jaj. Aztán megírtam káprázatjátékomat, amiben egy zenés, filozófikus és látványos színházi előadás képei is fölrémlenek, és hónapokig rajzoltam-festettem hozzá. Köztük van egyik legkedvesebb kalligrafikus rajzom, a sokszor ismételt aforisztikus mondattal: HIÁBA TUDNI AZT IS HIÁBA HOGY HIÁBA