A’99-ben botlottam először a versek háttérfestésének naplószerű, lábjegyzet formájú kommentálásába, amelyben ’96-os válogatott kötetem, az Új vers régi lábjegyzetsorának hangját folytattam; a legelső pedig e nemben a ’94-es Sötétfehér utószava Toldalék címmel. Vers, próza, kép hármas rétegződése különféleképpen, de a '99-től kötetről kötetre ismétlődik, s itt először szinte napi egybeeséssel létesül a vers és a kép.