1937-ben született Homokszentgyörgyön, 1952-től Budapesten él. 1965-ben magyar szakon végzett az ELTE-n, ekkor jelent meg első könyve. Pedagógiai újságíróként, szerkesztőként dolgozott. Verset, novellát, esszét, meséket írt. 1988-tól a Liget, 2008-tól a Szitakötő szerkesztője.


A kalimpáló szonett

Ami rezgő jelenségben lebeg,
megszilárdult tartós gondolatban.
(Goethe)

Járok benne keresztül-kasul, szabad
akármit kimondanom: „hüppög a nyár“,
„rázza megfakult pikkelyeit a nyír“,
„halforma felhő sárga égbe harap“.

Száraz fű zörög. Szamárfület mutat,
visít a szél, s a földből gyúrt horizont
mögé zuhan a félkész szonett, viszont
ezüst szögön (így akarta?) fönnakad,

kalimpál: „Segítség!“ Az is én lennék?
Pingált zenék mindennapi értelmét
szétbogozni vagy össze – próbálkozom.

Elgondolom, hogy rezgő tájképeim
élnek, szavakba szilárdult énjeim.
Beütök egyet (vagy ki) laptopomon.

Ecoline-jaimra

Az éppittmost-lét lényei, jól van, tudom.
Pillanat szülte kibukkanások vagy micsodák,
mégse kényszerűen festett mények talán.
Ahogy szavaim ritmizálom itt, látom,
némaságuk átüt a művászon szövetén.

Kelekótya, de antropomorf idomok, absztrakt
ornamentika, s mégis mind, hallom, hazabeszél.
Az ablakom melletti selyemfenyő és a szél
háttere előtt próbálok lavírozni, lehorgonyozni,
ha már útra keltem, áteveztem, hova is, velük.

Mind saját. A vad tartomány küldöttei vagy
előcsalogatottak, hajuknál fogva kicibáltak.
Ecoline-jaim, ha a kínjaim is, elemi örömök.
Árnyaknál azért testesebbek. Az a legszebb,
az a most született harsány; reszket nyersen.


Horgas Béla profilja a Liget.org weblapon