EZ A KÉK
 

Ahogy nézem-nézem ezt a művászonra festett-rajzolt, kék háttér előtt kapálódzó absztrakt, de nekem mégis antropomorf alakzatot, ma újra meg újra negyven éve írott versem, a Mesebeli sorai jutnak eszembe:

ma senki se szomorú, a kék háttér
előtt ma len-szél fúj,
ma napbaba selyemhaja leng.

És eltűnődöm, hogy ez a kék persze nem az a kék,

és van szomorú elég,

de az egész egyvelegben

az is benne van talán;

az elektronikus felület kivilágítja a képet,

látszik, hogy a művásznon lyukacsosan megtapadó

festék arra biztatta piktorát: helyenként

játsszon rá a szóródásra,

szaporítsa a fehér szemcséket,

keverje szürke-fekete porszemekkel,

hangolja a tüskés vonalakhoz…

Benne van!

Vagy belelátom.