RÃmkeverÅ‘
Nem afféle
rusnyaféle
vásári szájtáti,
nem amolyan
utcasarki
semmire se kellő
félnótás tekergő –
de maga a költő,
a talányos,
zöld köpenyes
mutatványos,
kéknadrágos
csodatevő,
maga a nagy rÃmkeverÅ‘
került a semmibÅ‘l elÅ‘ –Â
térült-fordult, kevert-kavart,
sohse láttam ilyen vihart:
hetet-havat
összehordott,
ujja hegyén
világ forgott,
külön világ –
külön ajtó,
külön ablak…
Szólt a költő:
Hamm! Bekaplak!