Kevély képzetek (Handi Péter rímeivel)
 

Hajnali ablaknál öreg merengő

kémleli, nyílik-e már a mandula;

szipog, s ahogy orrában megindul a

fika, tudatában papírzsebkendő

 

rémlik fel, fújni fifika voltaképp,

de nincs mibe, a kézfejére felkent

anyag ragad, s mint Budapesttől Taskent,

 

távoli a környezet, csak hordalék,

bűzlő hulladék, tárgyak foszló váza,

dühében egy pazarló és parázna

démon szétdobálta, most mind bekattan,

 

bámul a vén takonypóc, agyán kevély

képzetek futnak át, hogy szemfedél

lett a világ, érzi, tagadhatatlan.