Kevert (Tenigl-Takács László rímeivel)
 

Képzelt sakktáblám fedelét lehajtom,

a mező még üres, már itt az ihlet.

Föltett bábukkal, ami engem illet,

mélázóbb vagyok, egy árva paraszton

 

eltűnődöm, valami vadat, nyerset

szeretnék, furcsát, ne a recept-gépbe

írt léptek vigyenek a nyitott térbe –

aztán csak ülök. Kérjek egy kevertet

 

a rím kedvéért? Ilyen környezetben,

hol most létezem, ez abszurd és egyben

túl gőgös fordulat: papírra írni,

 

úgy inni meg, s nézni az alkonyatot,

ácsolni hozzá – nem vérpiros padot

azért! Az istenért: nem sírni, sírni.