Ugorj fel
 

Pár percet még ülök itt a napos padon

papíron piszmogó öregúr-pózban.

Verseim odújába behúzódtam,

fülem zizegését báván hallgatom

 

világhírek vakogó percegését:

kiröppennek és nem találnak haza

a dolgos méhek. Mobilok végszava

mohó hullám-gubanc. Mémek a mércét

 

fölzabálják. Kikelnek lüke lárvák,

hologram méhében eleve árvák.

Nincs új kezdet, minden csak vak folytatás,

 

hozzáadódik és továbblökődik,

kibuggyannak a rendszer öldöklői,

ugorj fel, lejárt, nincs többé maradás.