Nekiveselkedő utánzata
 

Trogirig futottam, mint

hajdan Béla király,
 az idő tatár nyila

– szissz! –

itt is eltalál,

nyűgeim,

és háríthatatlanul

a hasonlítgatások,

alattomosan,

hogy harminc éve

a tenger alkonyfényeit

ugyanez a szorongás

és vigalom áramoltatta-e

össze,

áthatások heve –

öreg sirály rutinosan

kiterjesztett

szárnnyal vitorlázik

éppen fölöttem át,

Adria hasán lebegve

vállfájós pózban,

nekiveselkedő

utánzata vagyok,

vagy lennék,

azt hiszem.