A koránkelő Klee (részletek, áttördelve)
 

te vagy az a javíthatatlan koránkelő Klee

aki bádogpapucsaidban kopogsz ajtótól ajóig –

így valahogy Kassák 'hatvanötben...

 

a kopogás mint festett hallomás

a remegő vonalak ahogy képpé összekötik

a mindig szétesni kész világot (betűit)

élnek még velünk...

 

igaz

közlékenységük olykor félelmetes

jó lesz csínján bánni velük

de hát nincs kockázat nélkül semminemű értelem

a zsírkréták fekete tusok gyöngyházszín

akvarellek gyönyörűsége vagy

az ezüst ködökben alvó vörös varrataival elnémíthatatlan sebhelyek

viszketése sem

a kampók és fűrészek egy vakipar mai szerszámai

egy vakjövő- vaklyuk- vakvarjú-szem

ez sem amit írok itt