A koránkelő Klee (részletek, áttördelve)
te vagy az a javÃthatatlan koránkelÅ‘ Klee
aki bádogpapucsaidban kopogsz ajtótól ajóig –
Ãgy valahogy Kassák 'hatvanötben...
Â
a kopogás mint festett hallomás
a remegő vonalak ahogy képpé összekötik
a mindig szétesni kész világot (betűit)
élnek még velünk...
Â
igaz
közlékenységük olykor félelmetes
jó lesz csÃnján bánni velük
de hát nincs kockázat nélkül semminemű értelem
a zsÃrkréták fekete tusok gyöngyházszÃn
akvarellek gyönyörűsége vagy
az ezüst ködökben alvó vörös varrataival elnémÃthatatlan sebhelyek
viszketése sem
a kampók és fűrészek egy vakipar mai szerszámai
egy vakjövő- vaklyuk- vakvarjú-szem
ez sem amit Ãrok itt