Végremény (részlet)
mi ez az új csak mutogat rá az ujj csak hebegünk vágtat
velünk egy képesÃtett gépezet a mindegy mi bármi virtusa
vitustánc már elég a végén a végének is vége
ez is talán a vég reménye vágya                   Â
Â
A Végremény kilencvenkilenc soros vágtatós-bukdácsolós-kapkodós vers, hebegni se rest, és tele konkrét fájdalmakkal és megválaszolhatatlan kérdésekkel – a képtartó farostlemezre olajjal, sok ezüsttel festett képet is ilyen absztrakt-expresszÃv alakok feszülésének látom, hasonlóan a két elÅ‘zÅ‘höz, ami a könyvben a Kassákra játszó versemhez, A koránkelÅ‘ Kleehez került.
Â
A '99 naplójegyzetébÅ‘l: "A Magyar FestÅ‘k Társasága, azaz Kováts Albert felkérésére lett A koránkelÅ‘ Klee (a Betű a képen cÃmmel, Klee 120. születésnapjára készülÅ‘ kiállÃtás katalógusába), és olyasféle gyönyörűséggel Ãrtam, mintha a Kis-sváb-hegyet járnám, ami az idei esÅ‘s nyárban buján virul, ahogy még soha, vagy nekem nem volt rá szemem eddig."
Â