Füves hegy odalán vénülő pasas
Â
füves hegy oldalán meleg kövön mint Å‘sz végén a gyÃk
holott tavasz elején
szerelemtől ittasan néz
hunyt szemmel a napba vénülő pasas
és látja
délután van lefelé tart a szekér
kocsisa húzza a gyeplőt hogy a mélybe ne hulljon
lüktet ráncos nyakán az ér
szája vékonyuló partok
rekedt szótöredékek csapódása onnan a gyönyör
hallja
gondolja vak terebély isteni lejtő
s néz hunyt szemmel
szerelmére vár füves hegy oldalán vénülő pasas
Â
Â
Festettem gyönyörű, puha, vastag, sötétzöld papÃrra a vénülÅ‘ pasasról és a hegyoldalról képet, és legfontosabbnak érzékelt darabkáit körültéptem, aztán fölragasztottam tengerfelszÃnt ábrázoló szÃnes nyomatra, ússzon ott, szóval kollázst csináltam a könyv borÃtójának belsején meghatározó motÃvumomról.
Â