Tafko Birgut és Hutterton (részlet a Cökxponból)
 

– Nem értem, hogy miért ilyen girbegurba ez a létra… Föl nem foghatom, mi célt szolgál! Mondja, barátom…
– Tafko Birgut a nevem!
– Mondja, Tafko Birgut…
– Tafko Birgut, bőrványoló mester!
– Vagy úgy! Én meg azt hittem, asztalos vagy ács! Elárulná tehát, bőrványoló mester, hogy mi célból girbegurba!
– Nem girbegurba, hanem éppen ez a mostani formája, és nem célból, Hutterton úr!

– Tehát ismerjük egymást, nos, annál egyszerűbb lesz megegyeznünk, de előbb magyarázza el nekem, hogy bőrványoló mester létére miért fabrikál minden hónapban új létrát – miután a régit lebontja! –, s miért épp ezt és ilyet meg satöbbi!
– Mert én úgy építem a létrát, ahogy a bőrt ványolom: belső sugallatom és a külső szükséglet szerint, ez ilyen egyszerű!

– Na, erre törekszem én is, egyszerűsíteni a dolgokat! Ez a létra így nem praktikus. És balesetveszélyes. Még ha egyenesen nekitámasztaná a Holdnak, megérteném. Mert mi a cél? Hogy gyorsabb, olcsóbb és főleg eredményesebb legyen az ember.

– Ki mondta, hogy ez praktikus létra?