Későre (részlet a Cökxponból)
 

– Nem vagyunk barátok, Hutterton úr.
– Hát legyünk! És tegeződjünk, Tafko! Én itt a Cökxponban minden törzstaggal pertu vagyok… Milyen rigmusok szólnak benned ma éjjel?
– Elmondhatom én anélkül is… De azért tegeződhetünk…  
– Ezt reméltem. Szóval, mi a rigmus ma éjszaka?
– Valami olyasféle – szóval mondva –, hogy:
KÉSŐRE JÁR A KÉSŐR SZÓL KÉSHEGY HATOL A KÉSŐBE
– Lidérces… És nem is értem, ki az a Későr, meg miről késik le  – vagy el? – a késő… És miért kell kést vágni a nyakába?
– Na, ezt én se értem egészen, de kell. A rigmus másik verziója:        
KÉSHEGY HATOL A KÉMNŐBE
Viszont arról nincs szó, hogy a nyakába… Ezt honnan veszed, Hutterton, hogy a nyakába? Ezt nem mondtam, ez nagyon durva… Igaz, Rózsalovag is Piktor Lajos nyakába akarta vágni a jégcsákányt, és nekem az sem tetszett. A jégcsákány meg nem is kés. Sok itt a homály.
– Aha, aha… Na, akkor figyelj rám, Tafko, jól figyelj. Oszlassuk a homályt. Úgy látom, végül is te vagy ma itt a főszereplő, hiszen a változások lényege a holdtisztítás körül forog. Kössünk üzletet, Tafko! Mennyit kérsz azért, hogy szedd a sátorfádat, vagyis a létrádat, és ne lássalak itt többet?
– Rossz helyen kapiskálsz. És KÉSŐRE jár. És a KÉSŐR én vagyok.