A “b” betűre írva
 

A Trencséni utcán a transzformátorházig

megyek ez másfél kilométer és közben

fejben micsoda utakra keresztül-kasul

mintha készülő könyvem Az én orbis pictusom

még soha nem érintett és mégsem ismeretlen

csapáin haladnék kivülről is szemügyre véve

az öreg fickót. A Hármashatár-hegy felől

rohamozó fenyőket zengető északnyugati

szélben ma sapkás fejére húzta kapucniját

kesztyűs négy ujját kesztyűs négy ujjába

kulcsolva hátul a derekán buzgón teszi

végzi a járást. Zsebében papír ceruza

még megérem hogy előkotorja s lekoppintja

a fejem belsejében libikókázó képeket

elandalodásom árnyait. Harminc-negyven éve

F. J. költő ebben a pózban bolyongott napról

napra a Városmajorban még ma is vigyorgok

lendül árad gömbölyödik rám a lég és számok

személyek idők szétfutó körei egy pillanatig

összeérnek én meg a Zsibói utca sarkára érek

és látom hogy az utca névtábláján még meg se

száradt festék a "b" betűre kenve lecsorgó

vörössel "d" virít elkapom a fejem lépek vissza

állok nézek várok foszlik szét a táj a vers

elindul hörög a völgybe szorult északi szél.