A zöld kutyák
 

LÉPDELTEM LILIVEL KERESTÜK A ZÖLD

KUTYÁKAT FOGCSIKORGATÓ ÉJSZAKAI VIHAR

UTÁN A HEGY FÜVEI SZÉLIRÁNYBA FEKTETTÉK

MÉG ÉRETLEN ALIG EZÜSTLŐ KALÁSZAIKAT

 

–  így kezdődik a vers és

ide jut a záró szakaszban:

 

NÉZTÜK A FŰBE HEVEREDVE HÁTUNKAT

A HEGY HÁTÁNAK VETVE HOGY

HIRTELEN-HOSSZÚRA NYÚLT FURCSÁN ELVÉKONYULT

DERÉKKAL TŰNNEK EL A ZÖLD KUTYÁK

MINTHA OTT SEM LETTEK VOLNA

 

 

A játSZÓtér olyan lapjait mutatom itt sorra, amelyeknek szövegeiben unokáim szerepelnek, bár belátom, hogy ez a gesztus a SZÓ-KÉP-TÉR esztétikai vetületeihez csak áttételesenen kapcsolódik, viszont nem is gesztus, hanem (ez is) alapelem, az én részem, igen nagy részem, és hova is jutnék nélküle?