Piktor és Rózsalovag
 

Gulácsy-vonzódásom kialakulásának négy évtizeddel ezelőtti idejéből idézem

A KÁPRÁZAT EMLÉKEI című versemet melléírásként:

 

Nekem a mulatt férfi és a szoborfehér nő.

Mert a lilába alvadt zöld és a porcukor-foltok

ködös rózsaszínje: a káprázat emlékei. (Olvadékony

selyem kabátban milyen elmerülten is lehetett

táncolni Watteau ligetében és dalolni rózsatőről;

szállt az őszi lámpafényben fuvola-kék trilla

és a csembaló édes csobbanásai.) Nekem ők.

Szoborfehér vállán a gyönyör ágbogas markolása.

Túl a mese rokokó partjain, a bábu-barangoláson,

itt a duzzadt száj tüzét szítja nyers szenvedély.

Nem kellenek többé a díszítések, az anekdotikus

kaland flörtjei. Ez a végső variáció: átlényegülés,

még a gyász és nyomor szurok-ömlése előtt.