Piktor és Rózsalovag
Gulácsy-vonzódásom kialakulásának négy évtizeddel ezelőtti idejéből idézem
A KÃPRÃZAT EMLÉKEI cÃmű versemet melléÃrásként:
Â
Nekem a mulatt férfi és a szoborfehér nő.
Mert a lilába alvadt zöld és a porcukor-foltok
ködös rózsaszÃnje: a káprázat emlékei. (Olvadékony
selyem kabátban milyen elmerülten is lehetett
táncolni Watteau ligetében és dalolni rózsatőről;
szállt az őszi lámpafényben fuvola-kék trilla
és a csembaló édes csobbanásai.) Nekem ők.
Szoborfehér vállán a gyönyör ágbogas markolása.
Túl a mese rokokó partjain, a bábu-barangoláson,
itt a duzzadt száj tüzét szÃtja nyers szenvedély.
Nem kellenek többé a dÃszÃtések, az anekdotikus
kaland flörtjei. Ez a végső variáció: átlényegülés,
még a gyász és nyomor szurok-ömlése előtt.
Â