Az idÅ‘HALADék tipográfiája a játSZÓtér ötletét követi és néhány szál közvetlenül is kapcsolódik hozzá - itt csak az általam káprázatjátéknak nevezett Egy éj a Cöxponban cÃmű Ãrást emlÃtem, aminek lapjaiból ennek a sorozatnak a második felét (négy ecoline-al készÃtett akvarellt és egy tépett papundeklire krétával rajzolt képet) összeraktam. A mese kezdete Gulácsy álombéli Nakonxipánjához kapcsolódó képeibÅ‘l, Ãrásaiból táplálkozik és hangulatilag merÃt Weöres és Kormos vonatkozó versébÅ‘l. Ifjúkoromban Egy éj a holdon is túl cÃmmel ezekre a forrásokra támaszkodva Ãrtam rádiós mesejátékot, ami aztán hanglemezen is megjelent, de az alapötlet és a motÃvumkör fogva tartott: egy szinopszis erejéig opera szövegkönyveként is fölbukkant, majd öregedÅ‘ben Mesék meséje: Nakonxipán cÃmmel újra kÃsértett, de belebuktam, és a játSZÓtér egyik versében azt Ãrtam róla: Vacogunk némán nincs és van között / mesék meséje elvetél örök / vágyakozás marad vagy az se jaj. Aztán megÃrtam káprázatjátékomat, amiben egy zenés, filozófikus és látványos szÃnházi elÅ‘adás képei is fölrémlenek, és hónapokig rajzoltam-festettem hozzá. Köztük van egyik legkedvesebb kalligrafikus rajzom, a sokszor ismételt aforisztikus mondattal: HIÃBA TUDNI AZT IS HIÃBA HOGY HIÃBA