Egy éj a Cökxponban
 

A világhálón helyén van a Cökxpon, ha helynek mondható, hát jukli, jakli, ó, már miért ne volna, és nemcsak azért, mert bármi mondható, mert végtelen a Cökxponban az igen és a nem

 

– a van és a nincs azért még nem ötletszerű, nem, a Cökxpon nem semmilyen, ilyen értelemben merő szín-igen, hely és héj, személyes, egyetlen, földi jó, maga a valóságos jukli, jakli, ó!

 

Szeretném persze színházban is látni, hallani, átmenni a Moszkva téren és bemenni a színházba, mikor Nakonxipánban este van, szól a zene a Cökxponban és minden ajtó nyitva van, ahogy a dal mondja, zárva van,

 

tudod, ott a Cökxpon cukrászdában süt a Hold és Nakonkxipán népe árpakását enni dől a térbe, enni, inni, lenni, tudni, félni, ennyi volna, futni, mégis élni.