Azt az egy szót
Johanna jár s vidám rikkantásait úgy szórja közben
a világba mintha tudná éppen ezek a hangok
ezek a fénylő-kanyargó indák homályüldözők
hiányoznak innen ha egyéves az ember és jár hát
meg nem állja a mogorva tárgyakat mentében
mind le a földre rántja kinyitja szájába veszi föltépi
és újra meg újra kimondja azt az egy szót
minden kérdésre elővillantja ugyanazt
hogy nem és nem jön és nyújtja a kezét
és fejét rázva mondja nem csak ámulunk
mekkora milyen boldog igen izzik a nem-ben
logocentrikus mechanika sehol kétségtelen
ő a legnagyobb nyelvteremtő filozófus
olvasod ezt a verset Johanna? nem?