Menős
Menő vagyok lassan menő az Istenhegyen.
A háztető fölött kibukkanó decemberi nap
öt-hat méteresre festi elém az aszfaltra
árnyamat kilenc és tÃz közt az út közepén
reklámújság ülepébe törli orrát a szél.
Arréb széthasadt műanyag kanna körül
kiömlött kátrány odaszáradt fekete bűnjel
ellapult vértől barna tampon zsinórja
világoskék a kőre ragadt. Itt halad át
az öt-hat méteres árny körvonalai
sapkától a cipőig a karok lóbálása elég ismerős
próbáltam mint annyiszor kÃvülrÅ‘l látni
talán éppen erre született ez a menős
ismételgetésre. Tegnap ahogy átvágott
a Moszkva téren átvágott a kálmáncsai erdőn
a kettő közt hat évtized táguló világűr
azon is átvág dünnyögte átmegy a vers.
A sarkon kirágott bélű kilós kenyér hevert.