ÚJRÃZÃS (áttördelt változat)
újra onnan indulok a bakterház-origóból
falai meszelt négyzetek ajtó ablak ágy
szekrény lebegő alkatrészek a térséget
belakják be kút és kemence szűk udvar
ganyédomb tyúkól a nyugati sarokban
fölötte öreg kőrisóriás csörgeti leveleit
a vasútvonal észak-déli irányban fut
mozdonyok feketéje ott haragos úr
átvág a tölgyesen nyÃresen fenyvesen
keresztben lovaskocsik ezüst kövesút
újra innen indulok rajzolom absztrakt
abrakom leszűrt bizonyságom
(hiába szedték fel már tizenöt éve
a sÃneket hordták szét a házat
az utolsó tégláig korhadt semmivé
mesebeli kÅ‘risem) tanúsÃthatnák is
ha úgy adódna hogy a hely szőröstől-
bőröstől létezett az a kis fickó szintén
félt elaludni éjszaka kÃsértetek
fütyörésztek a tetőn hold és szél
újrázásomban bárhová vetődöm
a kezdet vonásai ujjaimban az vagyok
ha vagyok aki voltam szavakon túl és innen
mint a lovak dobrokoltam
kész a vers kezdhetem