Bolond macskák
 

Újrajárni, újramondani sorra,

mettől meddig, mit és hogyan kellene –

s ez volna-e betűim legfőbb dolga

ma; csak hümmögök, hogy másra telne-e,

 

villogó szaltókra, de hol a porond?

Orrom előtt szélvédő üvege;

vízcsepp rebben. Szemben két macska bolond

kéjben, napos falnál, a téli hőben

 

hempereg. Az ember ámul, csapong,

kipattintja a hajdani időket.

Volt két macskánk Kálmáncsán, két fekete

 

szintén… Vagy fehér? Fönn a levegőben

csapdákat hurkolt a szél karmos keze,

keringélt egy-egy megrémült hópihe.