A vak tükörből
 

"Malacos göbéket szoptál, vagy mi ez”,

dörzsölte számat anyám; kezét, hangját

hirtelen érzetek most rám szakasztják.

Hatvanöt éve volt, tegnap, a kegyes

 

emlékezet időket nem méricskél,

mondhatom-e (báván), újrateremt (mit),

a képzelőnek homályló teret nyit,

s az ember hozzáadódik, keringél.

 

Átrendeződik az egész, megmarad

minden részlet. A jelen bőre alatt

ezer idézet tolong, a szem repes.

 

Képek és hangok vására elbűvöl,

ahogy visszaszólok a vak tükörből:

malacos göbéket szoptam, vagy mi ez.