Alkalmi hangolás
 

A Liget fogalomértelmező

sorozatának nyitányára

 

Volt egyszer egy vén zongorahangoló

– vagy mondjam inkább vándorköszörűsnek? –,

barkácsolója minden kösöntyűknek,

ékszer-ész, éji szóvadász, toldozó

 

és foltozó fogalmazó. Ha szólt, „nosza”,

elszéledtek és megint összeálltak,

zendülni mertek a rokon hangszálak.

Őt hívom. Mosolya ráncos naspolya.

 

Képzeletünk kínjait sorra festi,

faggatózhatsz: miért, hogyan, mi, mennyi.

Mesterségünk címere szabad imázs,

 

és ha nem, úgyis mintha való volna,

húrjainkra a hangoló hajolna, 
ki más,

maga a spontán aktivitás.