Három nő együtt
 

Három nőt láttam a Szász Károly sarkán.

Egyik guggolt a fal tövében: szürke

pulóveres koldus-arc. Szemlesütve

várta, tátongó poharába hull tán

 

némi pénz. A másik, kockás nadrágos,

negyvenes, sírva rángatta magát,

nekidőlt a kirakatnak, tomporát

odanyomta, zihált tőle a város;

 

a harmadik meg prémbugyiban, lökött

reklámlány, a vak üvegre ragasztva

vihogott; megvoltak együtt. Működöt

 

fújt rájuk egy dömper, az idő hagyta;

én is; gondoltam, azért csak lejegyzem.

Mi mást lehetne-kellene még tennem.