Ez négy vagy több
 

– Csak álmokat ne mind megbíz-

hatatlan vagy mégis és mégse nem

tudom talán szavakat se várj. – Csitt

akkor most mit kapkodsz hol fáj mutasd.

 

Erre rögvest elcsendesedtek. Vél-

hetem-e hogy nézték és mi volt az ahol.

A téli nap üvegen átsugárzó hője és a szél

elfojtott kiáltásai most hozzájuk hajtanak.

 

Ott valahol váll iránt van a torokból

kiszálló gyomrot és fejtetőt egyszerre szét

émelyítő csavar.

De nem mert bentebbről indul még. A test

 

mint elgémberedett éjszakai fa vagy ház

vagy kézzel vájt üreg valami átabotán

körülkerített térség agytól lábig elmerül. És

ketten beszéltek egy meg hallgatózott egy

 

időben elcsúsztatva ír éppen itt s ez

négy vagy több. De versekkel mire mehet

az ember. S megint kezdődik ahogy rá gondol

vagy sejdít. Szörnyül tompán. Ne mutasd.