Bámulhatjuk
Akárhogy is nézegetem, rakosgatom a képeket és szövegeket, latolgatom az idÅ‘rendbe állÃtott sorozatok viszonyát, és kérdezgetem magamtól egyik-másik képnél, hogy miért ezt, miért nem a szomszédját, és próbálom elfogadni, hogy a kissé vaktában, de elég nagy mennyiségben (mihez elég?) felrakott, összeválogatott lapok, az idÅ‘rend mentén kiadnak egy keresztmetszetet. Metaforikus meghatározásként állÃtom, hogy orgom
szabadkézzel kitépett szövegek és képek mobilja.
Nem egy lehetséges válogatott könyv tehát, nem leltár, nem napló, nem a legkedvesebbnek érzett versek és képek gyűjteménye – de persze egy-egy választásnál ezek a vonzódásaim is közrejátszottak. A "mobil"-ra például úgy akadtam, hogy a meghatározáshoz hajszálgyökereket keresgélve elolvastam a Liget 98-as beszélgetÅ‘könyvébÅ‘l, a Visszaszámlálásból Ãrásomat, és úgy éreztem, hogy a Festett mobil egész beszédmódjával, szemléletével, a Mándy-mottóval és záró idézettel teljesen ide kapcsolódik, és megpendÃti mai világérzésemet – idézem: S közben hallom ám Mándy hajléktalan Mózesének a belsÅ‘ hangját: "Jönnek utánam! Mit akarnak? Partra jutni?" A hallucináció olyan éles, és a hang annyira ismerÅ‘s, hogy a késÅ‘ délutáni fényben, mobilom megnyúlt árnyai közül fölugorva áthajlok a korláton, szeretném megpillantani... Sehol semmi. "Csak a levegÅ‘. A levegÅ‘ hullámzása. Az az áttetszÅ‘en ragyogó, majd váratlanul elhalványuló, hideg hullámzás."
Â