Borító 2
 

(FOLYTATÁS előző képtől)

 

de azért se ment hogy ugorjon

a kút szemében út volt

lehetett ott létrán le-föl menni

mászni szárnyas bakancsok vitték

a lába és a mezítelen lépte

de csak helyben vagyis fejben csak a járás

lábon avagy kézen mintha képen

derengne a lépés tettlegesen tépés

mit a félig nyúzott ebugatta

vakon hasíta a papírba és lám

a kígyó hasa vérzik látja szemek nézik

a feslett érzés visszatép a kitépett

kérdez ki tépett ki téged

szólj ki mert ki

vederbe képbe szóba színre?

a tépő és a tépett erre a kanyarban

kiáll: halljuk mi ez a kiállítás

a tépéscsináló sebre szert szerez

vagy vakon szülő szörnyeket nemz?

a beállítás miféle képész műve

s a szerpentin az ürgét ha végképp becsavarja

minémű szerkentyűnek lesz facsaratja széttördeli vagy megragasztja álmát?

a félig nyúzott írkász-árkász fogja a vedret megy a kúthoz

a tépés mint bolyhosan elázott vonal megérinti szerelmese ujjaival

szakadás széle csorba él a kín-kalligráfia bőrére írva él markolja a semmi zsíros gyapját

és néz csak néz az ürge ő most ki van öntve? eltépelődik van rokka nincs