Az én kantátám
fekete kutya forma árnyak
suhantak át szeme szÃnpadán
havas domb ezüst bokrai közt
milyen ismerősek hova ti hő hé
Â
a konyhában állt még alig pirkadt
Â
mi is van ma ki is merre és miért
Â
megfeszÃtette várt jött a falon át
digitális beszédhangok sorozata
sajgott a foga jobbra lenn mélyen
Â
ez Budapest ez a keddi hajnal
próbálta kétezer utáni háromban
lágy buggyanással belobbant a gáz
Â
kinn a dombon a kutyák már vissza
felé hogy megszámolta hát négyen
voltak éppen szarvasok
Â
ó ez csak analógiás homály zene
bár miért ne ha a gyerekei ha neki
Â
hÃvta Å‘ket semmi se
azonos úgy szétcsúszott a
Â
szarvuk hegyére tűztek és be nem
fér csak völgyekbe de nem volt
Â
téli bokrok volt hó lomha szárnyai