Fújtató vadászeb (részlet a Cökxponból)
 

– Tehát a létra a lényeg, és nem a Hold!
– Dehogynem! Mit ványolnék, ha nem a Holdat?
– Na ne, ezt azért ne! …Én komolyan beszélek, Tafko!
– Nem vonom kétségbe, de akkor azt kell mondanom, hogy fújtató vadászeb legyek, ha Hutterton úr érti a beszédemet, és a ványolás jelentésének tartalmaival tisztában van.
– Azt mondja meg nekem, hogy minek ványolja a Holdat és hogyan, és mi köze van ehhez a fújtató vadászebnek?
– Jaj, Hutterton úr, a fújtató vadászeb csak egy mondás, azt jelenti, hogy lehetetlen!
– Mert a Holdat ványolni nem lehetetlen!
– Hogy volna, mikor havonta megteszem?! Meg kell törölgetnem és aztán össze kell tömörítenem, dögönyöznöm, gyúrnom, puhítanom, kissé kallóznom is, mintha szövet volna, ugye, fényszövet, hogy el ne satnyuljon, fonnyadjon, s még azt is mondhatnám: el kell náspángolnom, ráadásul mindezt – mindezt! – határozottan, egy lendületel összevanyítva az egészet, érti már?