Dokumentumai nem hagytak kétséget
 

Az ultrarövid hullámok szerint
epeköveimtől
az utolsó szemig megszabadultam posztoperatív
rángások dúlnak csupán jól van.
Az oldalról
bevillanó derékig meztelen
öregember
inas és vékony nyaka
a kórház öltözőjének tükréből mégis egész nap jött velem
autóztunk a városban
a Margit hídon át Angyalföldre el
csuklójukon mint ormótlan újszülöttek nemzeti szalagot
viselő plakátfejek mosolya virított körül
már tetőzött a választási-vásárlási akciók árja
és
a társadalom ultrahanggal képzett dokumentumai
nem hagytak kétséget
hogy hétrét gyűrődünk konfekcionált
közérzeteink eperohamaiban vagy miben
hát akármiben
leleményes dividuum hiába is volnál itt se ki se be vagy át / és mégis újra mint mindig / minden. / Mégse talán. / S darálták egymást az egyes és a többes / szám személyei az én az ő a mi. / Hajnalra új hó esett. / Viszonylagos csönd és fehérség dajkált / aztán estére elolvadt füstös ködökbe illant és / megint látható lett a közönségesen tülekedő szenvedés.