Újra hallom a rendőrtiszt ordítását
 

Alkalom szüli a verset jó tudom tolvajlásnál
komplikáltabb miskulanciák nem győzöm
bámulni találékonyságukat és megkapaszkodni
sodrásukban úgyszólván helytállni.
Rajtam is múlik (erősködöm) irány és arány akár itt és most
merre fordítom szavaim szekerének rúdját képes értelmük
konkrétságát (okoskodom) vagy az alkalom
közönséges-testies aktusára bökök tessék itt van 
most szólal meg a telefon és a napilap újságírója
most híreli hogy a nemzeti kuratórium lenullázott
gyalázatos döntésük jogszerű alapra épített hatalmi
erkölcstelenség újra 
hallom a rendőrtiszt ordítását hetven augusztusából
„értse meg hogy férjen a bőrébe”
visszabucskáztatnának mintha a falfirka filozófusa
„a szabadság tönkretesz” most találná fejemen
fején a szöget szövegükben hallom a holt vagy
levitézlett vagy viruló marionett-bábok gágogását
a rendszer haszonélvezőit hogy elhitessék velem
nem vagyok és mindegy ha egyszer meg lehet tenni
klienseik csácsogását hallom hű béresek állkapcsainak
csattogását már elég de dől bugyog fapofát mímelő
konferansziék pipiskedése és a szociológiai értelemben vett
szellemtársak némaságát is hallani hajdani barátok süketségét / hiúságba pénzbe száguldásba horpadt versenyzőket / micsoda ricsaj – szegény versem szekerem hova zuhantál / nem tudtál nem tudtalak már / vissza nem vonom se szépen se akárhogy már / itt abbahagyom de abba nem hagyom.