Politikai verset a politikai ellen
 

Naplódalom szóltam és mélyet sóhajtottam
az alkalom maga magát kínálja
ütött már a pártkampányok hava hete órája
lássam van-e benned kurázsi hogy a fenyegető
öngyötrés elől ne próbálj meghátrálni? Nincs
vakkantott undokul kérdezettem van
löktem vissza csípőből s alig színpadiasan
de politikai verset a politikai ellen hogyan írjak?
Firtassam mi mit jelent a mögöttiben  
van-e személyes tettfedezet nincs de 
hiábavaló minden látszat aki nem választ az is választ
régi nóta kérdezni a politika társadalomépítés-e nem
de érintetlen maradhatsz-e a politikától nem
de mindegy-e hogy mit érintesz milyen fokon nem
de igen kotognak mondataim verik az üres vályút 
ütik bottal a zörgő hideg héjú szavakat naplódalom
te ne héj legyél hanem konkrét… na mi legyél?
Nyögsz ? Lökődsz? Védekezel? Ki-beszorulsz?
Defenzív dal leszel? Lélekaltató hogy kérdeztél
legalább? Kimondtad –  sem sem? Védekeztél.
Mentem a hegyi úton csúszkált a lábam. Kérdőjeleimbe
kapaszkodtam egy öreg nyír mellett lecövekeltem.
A fából csodás kopogás hallatszott – üzenet?
Válasz? Már-már meghökkentem aztán a hangok
elvezettek s megpillantottam a februári napban villogó
magasban harkály-társamat gondoltam a verset zárni

ha megírom elég lesz talán. A jelentéskeresés

kínzó kényszere vele szépen marad nyitva.