Van köztünk vonal működik
 

’72-ben kaptam ezt a lev-lapnyi tojáshéjszínű
kartonra írott üzenetet Örkénytől s ahogy most
a nejlonszatyrokba temetett évtizedek
foszló dokumentumait átforgatom és
marokszám küldök kukába gépiratot levelet
gyáva és buta szerkesztők lektorok szüleményeit
újságkivágatot egykori fecnik iratok garmadáját
ezt nem –
s míg jólesően elbambulva
némán és így annál (minél) mélyebben röhögök
eszembe jut hogy akkor enyhén savanyú
pofával csak azt értékeltem hogy visszaszól
(a Valóságba írtam a groteszkről és róla)
jelzi a kapcsolat létezését van köztünk
vonal s működik ez ritkaságnak
számított már akkor is holott az összetartozás
illúziójával ideig-óráig az ember úgy-ahogy
áltathatta még magát – 
hatvanéves volt akkor kiszámolom
én meg most kettővel több mint amikor ő meghalt
ez a számolás mire jó csámpás játékgolyó
de érthető hogy humorérzékben közben / hozzá öregedtem / és abszurdja mint a jelen-világ precíz leképezés / érkezik meg hozzám mégis szívbéli áramlással / hát szavait ismételve most visszaüzenek / Köszönöm szépen az öregek nevében / Örkény István Blaise Pascal Renan Picasso Sacco  / és Vanzetti Sztálin Dafnis és Chloé (Pasaréti út).