Ma kedd van
 

Kedd.
Magadra vedd,
amit álmodban kifőztél, kebelezd be már.
Mint ifjú óriás, a nyár betoppan, lehetsz mesehős, siess,
próbálj gyorsabb lenni táltosnál, szélnél, gondolatnál,
halálnál végül –
ez a kedd.
Tudd,
vidd,
dobd,
hagyd, hogy
mögé lendülj, át- és átzuhanj.
Szeresd meg azt is, ami még hátra van.
Ma kedd van.
Megvan.
Benne vagy.
Bőrében a bőröd viszed
vásárra, mi másra.
A mennyiségek mosolya a jelen tapétázott faláról ha
lemászik és elhíresül, ha
úgy érzed, talptól homlokig bevakol,
gondolhatod: a kedd nem birkaakol. / Emlékszel, mindig ezt gondoltad, / szavaid-napjaid ahogy összetoltad, / kidadogtad és kétségbe vontad, / sem-sem és is-is, mondtad. / Kék foteled barlangjában ülsz, kinn suhog / a langyos augusztusi eső, / mosó, / hozó, / vivő. / Estére kelve majd / eláll, kisüt a nap, és a hegy / hosszú árnyai bizonyságok: fénygolyónk még nem zuhant / a perem mögötti sötétségbe.