A gyík szemében
 

Két fehér műanyagszék és a kerek asztal
a forró augusztusi napban
tizenkét lábbal és árnyaikkal az erkély szürke
betonján állva
száll.
Fú a
déli
szél
vadul.
A harmincöt fokos délutáni hő hullámaiban
a két fehér szék
és a kerek asztal együtthangzása
körül műanyagszerű 
száraz fű köszörül.
Gyíkocska villan föl a falon.
Álmatagon
ledől a levegő teste le a föld szúrós bőrére
s elhever.
Csend lesz.
Pillanat-buborék az ég.
Félő hogy szétpattan és látható lesz
a szél húsába rejtett robbanó golyó
magja
ahogy hevül csak hevül s ha / kiharapja fölfújja / a déli szél bombáit belül / érzi a gyík / azért menekül s / viszi el szemében / a két fehér szék és a kerek asztal / sötétszürke árnyait.