Ráfestés az R kastélyra
Mennyire szerettem volna gyerekkoromban bejutni a Kastélyba, a kártyaspÃler és a kurvapecér közé! Ha lenne egy Oroszlánom, gondoltam, mint Brunszvignak, akirÅ‘l nagymama mesélt, akkor senki sem állhatna ellent nekem, még Hidegh Pista sem. Brunszvig mindenhová bejutott és mindenhonnan kiszabadult már száz évekkel ezelÅ‘tt, be és ki, ó, micsoda erÅ‘ élt Brunszvigban, szabad átjárása volt a világon! Igaz, király volt, nem földmérÅ‘, cseh király, és Å‘ mondta elÅ‘ször magyarul, hogy Akastyán-hegy (Aksteinova hora): vagy háromszáz esztendeje. Krónikája átdereng a ráfestés újabb rétegein, az utóvilág képes piattzán, s mai útvesztÅ‘iben megvalósulni látszik.
Â
Ez alapmotÃvum. AlapvetÅ‘ gesztus. Kártya. Nem visszatérÅ‘, ha ismétlÅ‘dik vagy variálva újra szól, mert valamiképpen mindig, mindenben ott van, ahogy a képek felÅ‘l nézve Klee, akkor is, ha Miró (mánia) vagy más hatás, szemléletmód, módszer, modor, stilus, ötlet mentén készül.