Tarka fedél
 

Az a papundekli, amit én használok,

a legközönségesebb és átlagosabb

kéregpapír,

művészi kép alkotására eleve alkalmatlan,

a festéket beszívja,

a színek elfakulnak rajta,

szétázik, szakad, meggörbül,

valahogy csálé lesz, olcsó,

otrombasága és harsánysága is erőtlen: látni bordáit.

Csak pingálni lehet rá, tépni széleit, rétegeit

fölszakítani, túlzásba vinni idétlenségét,

az irányított véletlen árján úsztatni,

míg alkalmatlansága vissza nem fordul

és ütött-kopott, kidobott, értéktelen, hulladékos voltában

magára nem veszi a maiság

árnyképeit, hozzá nem kapcsolódik a betűk, szavak,

érzetek, versek, gondolatok szőtteséhez,

míg szomorú, gyöngéd,

közönséges, megejtő papundekli lesz,

átiratoktól tarka fedél,

átitatott, s merem mondani,

ha így reá meredhetsz, bár jól tudod, hogy ez is ketrec, és így is ideiglenes, akár meg is szeretheted, belekapaszkodhatsz.