Álomjáték: Simon és Kraft
 

Percekig tartott, míg Simon fölengedett, és megkérdezte, már a délutáni félhomályban, mikor újra hófelhők hasaltak a hegyre és láncok csikorgását utánozta a folyosón rekedt szél, megkérdezte a zöld műbőrrel bevont széken üldögélő, almát pucoló feleségétől, elmélázva megkérdezte a konyhai ködben: “Te, ez a Kraft nem halt meg a nyáron, Bécsből jövet, mikor a vadonatúj Golfjával összeütközött azzal a német Golffal? Tudod, egy francia pasas ült a német Golfban azzal a leningrádi lánnyal, aki Törökországból vitte a családi ékszereit Amszterdamba… Ősszel mondta el a lány apja, mikor itt járt – emlékszel, nem? Kraft özvegyét kereste, és azzal a kopasz tolmáccsal jött, akit véletlenül te is jól ismersz a laborból – nem emlékszel? Kraft és a részvénytársaság ügyvezető igazgatója, tudod, az a sovány, fekete pali, úgy szétlapultak és szétszóródtak, valósággal lefejeződtek, hogy az sem volt megállapítható, melyikük vezetett – nem emlékszel? A francia pasas meg eltűnt a Golfból a leningrádi lány ékszereivel, aki szintén meghalt pár nappal később a kórházban, itt mesélte az apja, itt álltunk a konyhában, azzal a kopasz tolmáccsal álltunk itt, akit olyan jól ismersz a laborból, akinek azt a korondi készletet ajándékoztuk, na, nem emlékszel?” Az asszony lecsapta a tálat a földarabolt almákkal az asztalra, és azt mondta: “De! Nem emlékszem!”